Giotto „Zászlótartója”
1 freskóalakjára: Az Erotikus kánikulában (Magvető, 1982), hatodik verskötetemben jelent meg a Kép fehérből. Fodor Andrásnak írtam és nekiadtam ötvenedik születésnapján. Nagyon régi kaposvári irodalmi estre emlékeztem benne, amikor még András Andor volt, érettségiző gimnazista, az est egyik – később nagy névre szert tett – szereplője. (A másik Szász Imre volt, a regényíró.) Minderre a Santa Crocéban, annak is Bardi kápolnájában emlékeztem vissza, ahová hosszú, nagyon hosszú évtizedek böjtje után jutottam el. Ott, szemközt Giotto rendbe szedett (noha így is töredékes, nagy cementsávokkal darabokra osztott) firenzei festményével, az egyik 18-20 év körüli ifjú szerzetes arcán megállapodva jutott eszembe András, nem annyira az arcvonások egyezése, inkább a nagy gyász fölé emelkedő ifjúi lélek ártatlansága és elszántsága miatt. A freskón két társa is van az ifjamnak; a halott szent lábánál szorosan egymás mellett állnak, csupán a profiljuk látszik – egymáshoz is hasonlítanak. Enyém az első, a csuhájára öltött fehér ingben. Ő a legmegilletődöttebb, a legtisztább (gyermekibb) szomorúságú. De legalább ekkora az önuralma és az eltökéltsége is. Mindhármuk marka rudat markol. A rudat is egyformán döntik előre, a halott fölé. Az arckifejezésükben van elég konokság, szótlan állásukban és rúdtartó mozdulatlanságukban elég súlyosság ahhoz, hogy a jelenetet katonás fegyelem jellemezze. Ezért neveztem el zászlótartónak az én ifjamat is. A freskó különös sérülése éppen a rudak tetejébe törölt bele, de mégsem annyira, hogy ne láthatnánk: Krisztus, Bizáncra ütő feszülete van, nem pedig zászló a rudak tetejében. Természetesen azt is tudom, hogy zászlónak és feszületnek ott, a Giotto freskón az ifjú szerzetesi marokban szinte ugyanaz a jelentése. A Kép fehérből írása óta ismét majdnem két évtized hagyott cserben.
2 Bardi: Giottót sok szál fűzte Firenzéhez; Assisi és Padova mellett itt található a legtöbb munkája. A Santa Crocéban három kápolnában található Giotto: a Cappella Bardiban a legépebbek (és a legszerencsésebben restauráltak) a Szent Ferenc freskók, a Cappella Peruzziban a rosszabb állapotban lévő falképek az evangelista Szent Jánost és Keresztelő Szent Jánost örökítették meg; sajnos az egyre pergő, hulló falból tűnnek a színek is, a pusztulás feltartóztathatatlannak látszik. A Cappella Baroncelliben az alacsony, kicsiny, de ötrészes predellás oltárkép (Szűz Mária megkoronázása) Giotto műve.