Ballada

Vác börtöne és a nosztrai szigorított börtön között tettem egy kitérőt Tatabányán a XIV. (rab)aknában. Urasági (csilletoló) munkára fogtak, de brigádunk nem teljesítette 100%-ra a munkanormát, ezért nem engedélyezték, hogy a „vasárnapi beszélőre” felszínre jöhessek az aknából. Már négy éve nem találkozhattam édesanyámmal (hosszú évekig azt sem tudhatta, hogy Kistarcsa után hol tartanak fogságban; Vácon pedig – ahová rendszeresen elutazott – végig visszautasították, hogy találkozhassunk). Érthető hát, hogy megtagadtam a munkát. Ezt követően mások is megtagadták. A többiek a parancsnokság által kirótt fegyelmi büntetéssel megúszták, engem azonban (a „felbujtójukat”) kiemeltek Tatabányáról és újabb bírósági ítélettel két év, Márianosztrán letöltendő szigorított börtönnel sújtottak. A Ballada tatabányai „kitérőm” szülötte.

« vissza | ugrás a vershez »

Rátkay Endre: Ikarosz (részlet)

Rátkay Endre: Ikarosz (részlet)