Ima

„Ahogy ha eljön, egy svéddel, dánnal,
ahogy nemzet szintjén Angliával,
jóba kellett volna lennem Gaállal,
jóba bizony a noah-noáhval.

Ha nem kettős csókkal – kézfogással.
Egyházból se kelttészta prímással.
Mert nemcsak az előírt fohásszal…
Másképp nem megy: csak a »száz virággal«.

De Uram, nem: száz virág-nüánsszal,
százféle Dalmady-variánssal,
lándzsával, ha nem halandzsával,
szmokingba bújt fogdmeges szeánsszal!

Adj nekem, Uram, több korrektséget!
Kalapot emelő ellenzéket.
Csak középosztályból kevesebbet!
Ne legyünk mi középosztály-nemzet.

Add, Uram, minden nap felismerjem:
a »sakkozó világfival« szemben
»az ország ügyeit vivők közt« nem
lehet analfabéta több most sem! –

Németh László ahogy mondta Szárszón.
Jaj, ha az értelmiségim vérzőn
csupán »idomított szolga«. – Ártóm!
Hogyan lehetne, Uram, a zászlóm?!

Nem az én vértem, pajzsom. Székely.
Nem ott. Itthon. Kisebbség-vermével.
Padlónk alá férgesedik P-vel?!
Hogy leszünk mi valaha Tündérkert?!”