A pegazus

A kordék háza néha megáztatja farát a tóban,
ha az az óra jön el, mikor szuszogva alszanak a kordék,
mikor az eltaposott kutyatej szára a kerékről
sietve lép az égbe, mint egy lány, aki édes szénát hord szét.

A borosüveg mögé tolt lámpa a borban ég tovább,
a vén, horkoló kocsisok felállnak a lángba borult bakra,
s a széna-holdfény kazlaira dőlnek le, ha már
verejtékük gyöngysorait krőzusi kedvük a tűznek adta.

A vak ló az istállóban két lábra áll várakozva.
Egy kisfiú a vajpuha nagymama-karhoz bújva figyel.
Milyen lehet a lovak szárnya? Nem tudja kisfiú azt.
De a vak ló a nyitott ablakon át ránéz mély szemeivel.