Azt álmodtam, hogy értem jöttek.
Kerékbe törtek, felkötöttek,
felhúztak a karóba,
lett belőlem napóra.
Vad időhusáng: a Nap zavar,
és beletanultam jóhamar!
Vonultam, mint a fertő,
torokgyík, lepraerdő.
Kisdedek tejfoga kolompként
felsírt, mikor árnyékdorongként
szájukon áttiportam.
Nők – méhük kifordultan
adószedőnek nyújtott erszény.
És rézgaras se koccan csendjén.
Árnyékom: varjúcsapat.
Emberszem: varjúfalat.
Nézd hernyótalpú árnyékomat,
lábad elé mély árkot vonat.

Átlépni nem tudod te,
csak oltott meszed kavarod te.
Benzined tartogatod.
Most, ami voltál, fölgyújthatod!