Koraest

A tető alámerült már.
Gőzölög a hűlő cserép.
Csak a kémény döfi a fénybe
nyúlánk termetét.

Kimondhatatlan messze a
felhő. Már terebélyesül
itt, mélyben a homály. Megülök
sziklaegyedül.

A tárgyakról szökik a fény.
Szökik belőlük a meleg.
Hallgasd velem a muzsikáját,
míg szárnya lebeg

csuklóm körül, hová állam
súlyos göröngye nehezül.
Szökő fény vagy sötétlő föld az,
ami hegedül.