Meghitt utca

A városszél legalján hever át.
Felgyűrődnek oldalán a pincék.
A vízszórók vén autóikon
vonulnak rá, hogy megszelidítsék.
Csatornáiban patkányszerenád.

Néha szétnéz. Vágyik más vidékre,
lábat mosni a Dunára futna.
Máskor stráfos trikót öltve indul
körhintás hegyen át vándorútra.
De este már előttünk áll kézre.

Gondolkodik így, vagy nyelvet ölt ránk?
A sötétre várt és cselt eszelt ki?
Az izgalom tűit nőkbe szúrja,
a görbe részeget orra ejti,
a szerelmespárra ajtót fölránt.

Mit mond kezdetleges hegedűjén?
Néha a kerítésen átszökik,
leül a kerti kőasztal végén,
a pléh pohárba bort önt, húst eszik.
Alszik egyet a ház heverőjén.