(Egy dzsessz-zongorista halálára)

Fekszik egy hulla az erdőn.
Dühödt álla majd szétreped.
Füstölög, mint revolvercső
a vérbe fagyott perc felett.

Messziről: kidöntött korom.
A szél beleveri a gazt.
De koromzakó se rejti
most már a lélekig csupaszt.

Megnézte sorban halottkém,
rendőr, az Átlósutcai.
Nem volt mit megbocsátani.
És nem volt kit megváltani.

Kordéra kapják kocsisok.
A hídon át nyikorognak,
de dülledt kerekük sorba
az árokba kifordulna.

Úszik alul egy zongora.
Egész a halottasházig.
Halott miatt? Zenétől-e?
A menet berúg, elázik.

Borotválják állát kékre.
De ő már csak viaszodik.
Hamuingéről egy rózsa
vérhullatva iramodik.