Krétafehér árny vagy

Sába hol bujkál, keresem barátnőm.
S illatát leszívva tüdőmre, Rómát.
Mintha májusunk odaveszne s látná,
vén vaporettónk
lök nagyot rajtam: epekőm után most
penderítselek ki!, a loccsanó víz
mocska közt süllyedj! – sietősen indít.
Habzik a tajték.
Egy sirály lecsap. Kihalászna számból?
Húzna belőlem ki, magasba, fénnyé?
Semmi nincs messzebb, pedig elheversz itt
április-árkos
nagy szemű Sábám, lepedő haván Hold.
Semmi nincs messzebb szelid combjaidnál,
függönyöz foszlás, ahol összetörtél,
rossz heverőkön.
Mintha nem volnál, olyan űri nyár néz
szembogárból vissza. Hiába látszol,
csak ködéből látszol, amint elfordulsz,
krétafehér árny.