Anna kisujjára

A nyolcnapos szakáll vöröses lázban ég.
Beesett szememben de szép vagy Anna!
Örök szimbólumként virággal a nyomort
fölfűzöm én kerek, puha derekadra.

Úgy tűz majd rólad, mint bélyeg; ha kidöföd
hó-melled közül, mint tenger gyöngye lángol!
Bántanak? Hozzájuk, tudod te, mi közöd!
Kisujjad is isten szopogatja mától.

Derekadra a zöld Hold már fényét köti.
Mint aki a tükör titkos túloldalán
ágyát négylevelű lóherével tömi,
belőlünk az Élet így néz végig magán.