Anna

Régi percnek új arcot adni jött.
Hajnal vizesen ragyogott hajában.
És szólt: ő van, Anna az almában:
óriás alma ingott a szám előtt.

És visszahulltak rám mind az évek.
Annán égett a nyári pompa habja.
Héj alól az almán átfehérlett
üveges kocsijából ő – csak halva.

„Jöjj, harapj bele, ha megkívántad!”
Szíved kivetett – a világba bújtam.
„Ajtód előtt találsz, ha kitártad” –
hallottam, s vadul az almáért nyúltam.