Fejem fölött akasztófám

Fejem fölött akasztófám.
De sohasem lehet tudni,
condra tündér akar most tán
csávámból engem kihúzni.

Isten küldi őrangyalát.
Nagy pallosát villogtatva
(szégyelli a világ magát)
jön értem az istenadta.

Vagy épp csak egy rozmaringmag
hullott a hóhér szemébe.
Testvér, sose bízd el magad,
lakodalom lesz estére.

Harangok könnyesre fújják
az éneklő, esti eget,
s maszatos, jegygyűrűs ujján
szorongatod az életed.