Hajnali óraütések

Három ezüstös, hosszú koppanás.
Alszol? Hajnali óra nyelvel itt.
Hűvös nagy szökőkút szökken valahol
és permetezve szitál a lelkedig.

Álmodj! Négy már az ezüstös, hosszú
koppanás, és fénye szinte arany.
Vidám, virágos hajnali gályán,
siklik az álmon két boldogtalan.

Szívünkből az éjjel, mint az árvíz
elüget, bár néha, néha visszaint.
S mint két harangszó összeforr a fényben,
eggyé kötődve visznek szárnyaink.