Sűrű

Egyre sűrűbb szövése még a
rácsnak. Hat éve nő az ablakon.
Fázom, nem jár boldog ember erre.
Magányos csillag felé száll dalom.

A kopár égen lábujjhegyre áll
és mint fákon át egy szelíd nimfa,
rászórja a hajnalt hűvös ékül
nyughatatlan lázú álmaimra.