(Részlet a ’80-as években Németh Lajosnak írt levelemből)
„… Hogy minek van éppen ázsiója – a (mű)kereskedő és az (élet)művész dolga. Az individuum »fölfedezése«, »kiélése« a pszichológusé és a probanduszáé. A XX. század végén a művész kizárólag Noéhoz hasonlítható. Bárkaépítő. S az egyetemes (lelki) özönvízben csupán egy a dolga: ami Noénak. Az emberi összegyűjtése. (Elszámolása – jobb szó híján írom így – isten előtt.) M… nem tud noéságáról. Ahogy az idei egész Biennale sem. Nincs más út: csak a bárkaépítés. Hogy tudta ezt Gaál Imre, Rátkay Bandi, istenem, hogy tudta!… Abban a reményben, hogy egyszer még eljut az ember művészete, mondjuk újra Piero della Francescáig…”