1Harlenoah: A menyasszony vetkőztetése c. regényem (Magvető, 1981) egyik szereplője. A versmondat érinti a regényt, rá céloz: „Már Harlenoah mese- / múltba vesző idejében is itt barnult sima, kormos / porrá vér és könny.” A regény második könyvének 20. fejezetében (112-114. o.) a közelmúlt egyik valóságos firenzei bűntényét hozza szóba az éppen Firenzébe tartó Harlenoah és Ginoah előtt velencei ismerősük, Giuseppe és felesége, Indra. A beszélgetésfoszlányból kiderül, hogy a bűntény (egy gyilkosságsorozat) színhelye éppen a San Miniato al Monte domboldala volt. Harlenoáhn, Ginoáhn kívül mi is – régebben is, most is – fölkerestük Szent Miniatus templomát. Legtöbbször a rövidebb, de elhagyatottabb részen, a tönkrement városfal kapuján át, a Golgota töredezett lépcsőfokain közelítettük meg. Ott, a lépcsőzet különösen elhanyagolt szakaszán még ma is szétoszolhatatlanul egy tömegben áll a levegőben a szívszorító hangulat, a félelem.
Lépcsők a San Miniato al Monte templommal
2 Látod, e lépegető csöpp Afrodité, uram: Szeléna A menyasszony vetkőztetéséből; mit tagadjuk, ahányszor végigballagtunk a Ponte Vecchión (márpedig napról napra ez többször is megesett), a regény Szelénája bennünk is minduntalan megelevenedett, s bizonyára jóval élénkebben, mint amire a híd boltosai valaha is képesek lehetnének. Hiszen Szeléna északi szépsége, fenséges „messzi idegensége” bármennyire is tűzbe hozta a boltjaikban ácsorgó ékszerész családapákat, néhány perc vagy óra múlva már új szépség állt sóvárogva a kirakat ékszerei előtt, hogy ugyanúgy ő is a családatyai, csillogó és némileg kigúvadó szemek kereszttüzébe kerüljön, mint az imént Szeléna. Ma már inkább a világ hídja a Ponte Vecchio, mint Firenze városáé. A világ szépei pedig itt kifejezetten érzéki csalódást keltenek. Mint a nyári égbolt csillagai: elhitetik velünk, hogy többen vannak a sötét űr tengerénél, ami körülfolyja a csillagokat. A csúnyaság hétköznapi „tengere” miközben áthömpölyög a hídon, a szépre éhes (gúvadó) szemek számára láthatatlanná válik. A Ponte Vecchio mindenkor a Szelénáké. – Talán egy mondatot érdemel Aphrodité „csöpp” jelzője is. Szeléna semmiképpen sem volt csöpp termetű. Korára nézve sem volt hátulgombolós, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mit művelt Európa lányaival az elmúlt 50-60 évben az akceleráció. A versmondat kereskedőjének szájában a „csöpp” Aphrodité jelzőjeként inkább a gyöngéd látvány rövidségére utal, a kivételes, „isteni” pillanat csöpp időtartamára.