1 Redentorét: július harmadik vasárnapja, a Redentore, a velenceiek egyik legnagyobb ünnepe. A XVI. század első rettenetes pestisjárványa elültével 1577-ben Giudecca szigetén a túlélők hálájuk kifejezésére templomot emeltek (Il Redentore). A templom fölszentelése óta a velencei családok ezt a szombat éjszakát hajón, csónakon töltik; jacht rajok úsznak ki az öbölből a tengerig, ott várják meg a hajnalt víg mulatozás közepette lampionos, virágos csónakjaikon, hogy a hajnali vízbe megmosva arcukat egész évben egészségesek és szerencsések legyenek. Az ünnep két fénypontja: utászok pontonhíddal kötik össze a Giudeccát Velencével, hogy a Redentore templom esti nagymiséjére száraz lábbal kelhessen át Velence népe az egyébként igen széles Canale Giudeccán. Estére a sziget hosszú, Velencére néző partja mentén az újgazdagok foglalják le fényes jachtjaikkal a legjobb helyeket: mintegy páholyból, innen nézik végig az éjféli egy órás káprázatos attrakciót, a híres tüzijátékot.
2 kinőttük: Palladio Redentore temploma belül üres. Kívül nagy, de szűk koponyára valló, fantáziamentes hideg építmény. Óriás csodálói (pl. Goethe) ellenére egyre szembeszökőbbek aránytalanságai és ridegsége. Annak idején már Vicenzában is kiábrándultan néztem Palladio sóbálvánnyá merevedett porlepte perspektíva színpadát. Akkor is nehéz volt megérteni, hogy a tengerre emelt Velencében, e fantasztikusan mozgékony és leleményes városállamban, mely Monteverdiben és a későbbi Goldoniban talált élvezetes művészi kifejezőire, hogy tehetett akkora befolyásra szert ez a – nevének egyik összetevőjére sem, a gömbre (labdára) és az Istenre sem ütő – nagy munkabírású, de mindent túlspekuláló erélyes férfiú, hogy csak egy paraszthajszálon múlt a Doge-palota leégése után 1557-ben az új, Palladio-féle palota fölépítésének leszavazása.
3 Ansuino da Forli: Világ Szeretője: „Az Adria kriálynője Európa kurtizánjává alacsonyodik” (Fajth Tibor: Velence) – a XVIII. századtól. A Biennálék kapcsán Velence kurtizán-szerepe teljes meztelenségében tanulmányozható. A kötet Énekek és imák részében A „Kertes Asszony” feddése erről a mai kurtizán-szerepről íródott.
4 Frari-lakó: a S. Maria Gloriosa dei Frari sekrestyéjében látható Giovanni Bellini csodaszép triptichonja 1478-ból (Madonna a zenélő angyalokkal). A Frari-lakó zeneművész a kép fuvolázó puttója. Népszerű csöppség; képeslapja bejárta a világot. Bellini képe és puttója korántsem a Frari egyetlen kincse. A Szt. Márk Bazilika mozaikjai után (azok besorolhatatlanul és ég-magasan a legelsők; legalábbis a XII. sz-beliek vitathatatlanul; sajnos a reneszánsz és a barokk nagyjai csődöt mondtak mozaikjaikkal), szóval a San Marco mozaikjai után nálam a Frari következik. Nem is értem, hogy vethetik össze a másik vöröstégla gótikus óriással, a Zanipolóval. Legjellegzetesebb pontjaiban mintha kivételes ízlésű látványtervezők akarata valósulna meg! Így mindjárt Tiziano csupa meleg, tűzragyogású színéből teremtett főoltára (Mária mennybevitele) esetében, melyet a gótikus ablakok látszólag szerény és dísztelen képsorozata szokatlan grafikusságával, világos-szépia és erős sárga színfoltjaival mesteri keretbe foglal, mintha csak a Tiziano-kép lángolásának kiemelésére készült volna. De el ne felejtsük a barátok kórusát – ebből a szempontból sem! Hallani olyan vélekedést is, hogy óriási, de a templomtetőhöz képest alacsony négyszögletű építménye megtöri a főhajó egységét. (Mintha a legnagyobbak évezrek óta éppen nem a főhajók kongón üres hoszszának „megtörésén” fáradoztak volna!) Nos: nagyszerűen töri meg, nagyszerűsége pedig mindjárt kétszeres. Először azért, mert a Tiziano főoltár diadalkapujául szolgál. Lenyűgöző hatású a két világos márvány lombardeszk dombormű-sorozat közül pillantani meg az Assuntát, Tiziano szelíd és harmonikus tűztenger-kompozícióját. A látványtervező ezzel a középen kétfelé váló márványfallal megint jelesre vizsgázott. Másodszor pedig azért nagyszerű ez az építmény, mert belépve a márványfal mögé U alakban tökéletesen megvalósult zárt térbe kerülünk, melynek bensőségesebb arányai lehetővé teszik, hogy elmélyülten gyönyörködhessünk a velencei fafaragó és intarzia-művészet szépségében. (Marco Cozzi és fia munkája az 1400-as évek közepéről.) A Frari kinccsel és férccel egyaránt tele van – ámbár vajon van-e még egy templom, ahol Keresztelő Sz. Jánosról két olyan páratlan remeklés látható, mint Donatello festett és Sansovino öregkori szobra? –, de a templombenső összképe olyan izgalmasan monumentális látványt nyújt, amelyben a zseniális még a másodrendűnek is vendégfényt kölcsönöz.
5 Stravinszkijt: Igor Stravinszkij úgy rendelkezett, hogy a San Michelén temessék el. Hatalmas, dísztelen gránitlap az övé, földre terülő, mintha anteuszi kapaszkodása táplálná halhatatlanságát. (1999-ben már nem láttam a tekintélyes gránitlapot. Közben meghalt az özvegy s az impozáns sírfedő helyett csalódottan a két szokásos méretű sírhely előtt ácsorogtam.)
A Szent Márk tér harangtornya
6 Ujj: a Campanile a Sz. Márk téren. Szépen osztogatták neki a neveket. Ő volt a Padrone di Casa (a Háziúr) és sokszor célozgattak fallikus jellegére. Ahhoz képest, hogy már a XI. sz-ban építeni kezdték, gazdag és vidám élete volt. Mindössze kétszer omlott össze, másodszor 1902. július 14-én délelőtt 10 órakor. A Campanile viszonozza a velenceiek szeretetét: úgy esett össze, hogy haja szála se görbült senkinek. Ha a tér örökös nyüzsgésére gondolunk, bizony ez beillik csodának. A Redentore éjszakájának káprázatos tüzijátékát az előkelőség 54 m magasban nyíló loggiájáról nézte végig. (Mi, Gível az ablakunkból, egyszerre látva a Campanile magas loggiáját és a tüzijátékot.)
7 Attila, Béri telében: két börtöntöltelék jóbarát, a XX. sz. magyar költészetéből kiiktathatatlan, mégis belőle már 40 év óta száműzött költő. Két fiatal halott. Az 1929-es születésű Gérecz Attila 1956. november 7-én esett el hét golyóval a testében a szovjet tankokkal vívott esélytelen küzdelem során. Béri Géza, a másik fölkelő ’56-ot túlélte; ő 1979 karácsonyestjén önkezével oltotta ki az életét. 44 éves volt. E sorok írója próbálkozott elismertetésükkel, de barátaiból hiányzott az elemi tisztesség, a fűrészporfejűséggel, a gazemberséggel pedig nem bírt. Talán majd halott-korában ez is menni fog. Addig ez a kötet – többek közt – ennek az egyenlőtlen és kilátástalan küzdelemnek (útmenti) záróköve.