1 Gaál Imre: (1922-1964) boszorkányos tehetségű rajzoló, festő, Piero della Francesca, Uccello, Mantegna falusi-külvárosi tanítványa, „egy pesterzsébeti európai”. Ha Szőnyit, Bernáthot, pláne Poór Bertalant vallotta volna mesterének, szép, szabályos képcsarnoki piktor lehetett volna, tipikus magyar festő – így azonban szűkös volt számára minden hazai birkakarám. Az ő internálótábora Pesterzsébet volt; negyvenkét éves korára a szesz végzett vele; soha nem keresett annyit, hogy tisztességes vászonra, fára, papírra jó festékkel, jó ecsettel dolgozhatott volna. Barátja, Csillag Tibor verseiből görög félistenként lép elő. Én a héroszokat még józan állapotukban sem igen viselem el a környezetemben, ezért sokszor kitértem az útjából. De egyetlen élő festő-kortársam se segített nekem annyit Olaszországban, hogy a régi nagyokhoz egyszerű, járható utat találjak, mint éppen az immár halott Gaál Imre és az ő emléke.
Gaál Imre: Sárkányeregetők
2 Charles de Tolnay: Tolnay Károly (1899-1982) művészettörténész, valószínűleg a XX. század legnagyobb Michelangelo-kutatója, haláláig a Michelangelo múzeum, a Casa Buonarroti igazgatója volt. Mondatom arra utalás, hogy Tolnay disszertációját Hieronymus Boschról írta (1937-ben közreadott nagy Bosch monográfiájának is ez képezte az alapját), míg Michelangelo-kutatásának öt hatalmas kötete csak jóval később Princetonban (USA), 1943 és 1960 között látott napvilágot.