Sába a Navona kőfigurái közt

Királyleány! A kíséret előkerült: A Pamphilj pápa (XI. Ince) kegyeiért való versengésből Bernini és Borromini győzelemmel fölérő döntetlennel került ki: Borromini megépíthette a S. Agnese templomot, Bernini pedig a térre két szökőkutat is építhetett-mintázhatott, egyet a Pamphilj palota elé, egyet a készülő Borromini templom elé. Az utóbbi Bernini egyik legmerészebb fantáziájú, vakmerően mozgalmas-látványos, méreteiben is hatalmas remeklése, a Fontana dei Fiumi, a folyamok kútja. Rajta helyezte el a Dunát, a Nílust, a Gangeszt és a Rio de la Platát megszemélyesítő négy óriás alakot. Kőből faragott pálmafájával, a barlangból előlépő vízivó oroszlánjával, obeliszkjével az egzotikumot varázsolta a legnépszerűbb római tér közepére, világszimbólumot teremtve, páratlan népszerűségűt anélkül, hogy művészetének magas mércéjéből jottányit is engedett volna. A Bernini-kút köré teremtett számos legenda éppenséggel nem a római polgár értetlenségét vagy idegenségét mutatja Bernini merészen újító nagyságával szemben – ellenkezőleg, szeretetüket mutatja, és meglódult fantáziájuk jókedvű sziporkázását eredményezte.

« vissza | ugrás a vershez »