Csu bácsi üvegbe szentképnek térdeltet: Csu bácsi (egyik nagybátyám) kedvenc türelemjátéka volt, hogy szűk nyakán keresztül az orvosságosüvegbe egész Betlehemet vagy Golgotát épített – nagy örömére annak, akit aztán megajándékozott vele. Bár otthon olykor vihart zúdított fejére, ha tetten érték, hogy az üvegbe varázsolt jeleneteihez nagymama réges-régi német bibliájából körömollóval vágta ki a szent alakokat, hol Máriát a kisdeddel, hol Jézust két lator között a keresztfán, mégis Csu bácsi csodás orvosságosüvegét adtam emlékbe Terinek, amikor szüleivel Szentesre elköltöztek. Az üvegbe Jákob égi létráját mesterkedte bele Csu bácsi; Jákob képében éppen én iparkodtam rajta az ég felé. „Ha hiányolná az Angyalt – magyarázta nekem Csu bácsi – mondd azt, hogy te épp azért ajándékozod neki Jákobot, mert ő, Teri az Angyal, aki felé úgy igyekezel.” Így is történt. Az Angyal fogta Csu bácsi üvegét és eltűnt.
Gaál Imre: Biciklizők