A tavasz illata? Légy őszinte!
Először a föld. Az ásónyom.
Kerítés mögül fehér gyökerek
párolgása a lazult rög alól.
Aztán minden ami zárt ajtód
s a föld közé került. S amit
úgy átformál, mint a kárpitos
a rossz rugójú díványt, ha új
huzatba vonja. Illata van a
holdsütésnek, s az árnyék,
mint a szőlővel rakott puttony,
csillagokig szagzik. Teadélután ez,
lehet. De hajnaltól hajnalig tartó.
Illetlen táncú, kitakaródzó,
magát mutató. Este az ágyban
veled keveredik. Télből kihámoz.
Nem les. Nem kacsint. Tágra nyílt
szemmel néz. Ablakot nyit.
S a paradicsommadár hosszú
farktolla végigsúrol, ahogy
fejed fölött elhelyezkedik.