Nem kifordult szentkép.
Ördöggé sem züllött.
Ha megkéred, elkísér Napról a Holdba.
Mint kíváncsi gyermek, nézz körül rajtuk.
S vissza is nézz, hol árnyékod hordtad.
Égi rangban a madarak is mindjárt
őutána jönnek (csak a fák állnak előtte).
Ha sokáig nézlek,
apró fénypontjaikból összerakódtok.
Egy ég alatt bucskáztok a vízbe,
vízpergető szárnyad is megvan.
Még azelőtt, hogy „utcaszínűvé” lettél,
nagyvárosi árnyék, emlékezetből kieső
virág- s madárkor.
Ha elmentél magad mellett,
nem találhatsz senkire sem.
Pedig a fű nem győzi elnyelni
tengervíztocsogású lábnyomodat.
A kagylót, honnan ide kiértél,
még vissza se vette a tenger.

És még valami:
Szemedet ne mossad köddel.