„Az unalom olyan, mint a súly,
ami tüdődet a hátadon
kipréseli”, írtad, s én: Lazulj
rémkép, csak rossz álom láza nyom.

Hideg téboly holdja az égen.
Ő sugározhat ilyen örvényt:
hínárerdőkbe merülj önként,
nehogy a Vágy rózsádhoz érjen.

Hogy csukott-szépségű lant legyél.
Érintetlenségében zenél
medúzák alól suttogása.

De az őrület ajtót nyitott.
Mezítláb várt és csengő titok
lépcsőd fölött virágos ágya.