Egy somogyi dombról – még a nyaralók ébredése előtt

Széles arany ecsetvonás a dombon, hajnal.
Fatörzsre szegezett plakát kápolna-tárlatra hív.
A domb füvét szél hajlítgatja – nem ébrednek
a fű alatt összeölelkezett gyerekek, szőke
rög-arcvonásaik, porladó szájuk,
a besüppedt szeméremajkakon az összevissza
álmodó nedves kiskutyaorr-puha kezek,
mintha nem tudnák, mi vár rájuk. A német-kék szemű
nyaralók most fordulnak másik oldalukra,
az álom most vált a másik kedvesre át,
üresek a fatalpak még, lábujjlenyomat-foltosak,
a virágmintás fürdőruhák csüngő denevérek,
de reggel lesz, s a sok hódító, pokrócos sváb király,
bajor királylány és porosz fejedelemnő
megindul rátok gyerekeim, s ti ellenállás nélkül
átadjátok a helyeteket.