Egy forradalom sem foghatja végül
veremsötétjét régvolt finomakra.
A te képed sivatagban talált kő.
Félig betemetett szád félig sincs kimetszve.
Öklödből alig válnak ujjaid széjjel.
Ujjak! Csikorgó csuklód alatt ez az ólmos bunkó
egy fecskefiókát se tud fészkébe emelni!
A Nap protuberancia-erdejébe
előbb száll le a Kék Madár énekelve,
mint hogy megpillantsd a komló bozontján túl
virágcsokrával ágyára fekvő
pucér szomszédnődet, kitárt ablakában.