A Kosfejű egyszer egy kék szobába tévedt.
Kék volt díványpárnán a rojt, képen a ráma.
Kék a függönybe fűzött szalag – s a ruhája!…
Vedlett kék tálcán rakott elé kék csészéket.

Ott még a teagőz is kék volt. A cukra kék!
És kék selyemből mint a hó, sütött a válla.
Mint alpesi holdsütésben egy ródlipálya.
A festő megborzongott. Azt mondta: Aludnék.