Itt eső szakad. Gondolom, ott napban úszik Füred.
Van-e már fa, sárga mint a rum, ha szétszikrázza az üveg?
Az örökké öltözködő ágak öltik-e már pompás vörösüket?
Hallgat-e a hegy áttetsző fényperemével,
mint nyalogatott cukorsüveg,
ha sötétedéskor rajta a megszökő nyár lova üget?
Könnyelmű lányok ha küldik illatba mártott levelüket,
fejüket úgy ejtik eléd a hosszú szárú virágok, füvek,
szalamandrák rubintos nyakéküket,
mókusszemek az éjpiros tüzet –

Soraimra árnyékot szál szegfü vet:
nyaram. A villamosok utánam vetik dübörgésüket,
mérgüket és fenyegetésüket,
mint késdobálók a késüket:
ijesztő sárga ketrecüket,
és Pest nem víg Füred.
Süket üreg.