Málló kőalak

Szentendrén autónkba intő
kisfiú volt olyan, mint ő.

Ágyamon térdel. Csak merengő
kis madara, szeme zengő.

Egyébként néma. Ijesztően
úgy ül, mint a temetőben:

kőangyal, kifaragott. Örök
mosolya befelé törött,

ahogy róla lassan lemáll…
Babázni tanul, ringat halál.