Megszenesedetten messze lett.
Tört, fehér színe szén.
Takaróstul nefelejcsedet
vitte haján, szemén.

Míg gesztenyelombos öle várt,
két fényes ifjú Hold,
észre se vettük, hol semmi falt,
összenőtt ölünk volt.

Ha álmunk rétre ért – sötét kelyhe nyílt,
csókolt, mint a szirom!
Csokrait a bodza fűzte ránk –
csöpp kéj – tömény iszony.

Árnyak koronáján kipattant
fényből ki szól? Neved?
Ágyamon átörvénylett színhús?
Üres ajtókeret.

Belőled, mint eső, elpereg,
vize só – fénye méz.
Hívhatom, mi tárva. Messze lett.
Magamba visszanéz.