Nekem, ha nagy a borulat,
ha áll alá kötött csuklyám az ég,
lóvontatta csöngetés hoz utat:
kockás terítőn lámpa ég.

Petróleumból jő lángja.
Alig libeg már – mocsári vidék
sárba fordult szekerén hunyt lámpa:
huny, de a tócsát szegi még.

Fiatalon, ezredesen
Nolipa kazán-szivén bokra rég:
miként egy ház! s az autodafék!

Ahogy ő is: csendesedem.
Pista, lecsavarom a fény felét.
Kószálni veled egyet épp elég.