Képzeletünk
játszótársunkkal elénk hajóz.
Hogy jól láthasd:
roppantul fontos hozzá a póz.

A kéz-, a láb-
tartás, és az abszolút magány!
Egyedül légy,
mikor a Vágy néz végig magán.

S hová a szem
szomjasan úszik, ujjad betedd;
fodrozódik
ujjadra méz és só és meleg.

Mintha húrok
csillannának kéz-, s lábujj között:
édes a kín,
ha feszülsz rá, ha gúzsba kötöz;

ha lélegzet-
vesztve tüdőd pattanni akar,
s íjként feszít,
hogy: Ne! Még korán!, s forrsz, hogy: Hamar!

S hogy tetőtől
talpig elönt az édes gyönyör:
lélegzeted
lassul. Alszol. Arcod tündököl.