Bartis Ferencnek

Milyen éj-filozófia bánt?
Idegen szoba körbekerít – utazót,
kit a hózuhogás betemet, ki se lát,
s morog április – vérebe tél.

Bosch elejti, a vászna lehull:
lesz az ég odakint, idebent meg a tűz,
parazsán forog egyre az ember, s az ész
üti bottal a lába nyomát.

Viszi ír kövesúton a szél.
Le-ledobja a zsákot. Elalszik. S a kő
maga kúszik a zsákba az útja alól,
ha felébred öreg fiam ott.

Temetünk. Öreg öcsre borít
falat egy sima mester. (Imánk megakadt.)
Igazodna az urna-meleghez a holt.
Üregén univerzum-anyánk.

Ilyen lyukban? Egy urna az ágy?
Ha az ég csupa Isten, e lyuk neve: nincs?
Ha a perc csupa sír, s öregebb soha én,
nem az új csecsemő zokog itt?

Hal a volt? A jövő lesz előbb?
Ez a két komisz ügy csak a vant (becsapón)
huzogatja a nyársra! Hiány, ropogós
falatod nem a van. Van: a nincs.