A temető közvetlen közeléből menekült el ő.
Húsból faragott angyal, fél, bár halott az a temető.
De visszafut és rám talál – még szerencsére a számok
szögön függnek vaskapunkon, s az éj nem tesz több csúfságot.
Mi lett volna, ha a házszám olyan meggondolatlanul
kibújik a szögek alól s a Kakastó alá lapul?
Mi lett volna, ha a kapu kerítést emel vasából –
rácsain át inal múltunk minden édessége, alul,
s a rezsónk sem izzik ránk, ha babahajú öle alól
a vágya se nem dorombol, se nem világol…