A tér mindenestől alszik.
Alvó tükrökben sokszorozódol,
míg előrehajlottan,
ahogy szoktál, ágyadba visszatérsz.

Reggel Vénusz beül az iskolapadba,
10 órakor a vécén
leszív egy-két
könyörtelen slukkot,
szeme árkos,
s még ő maga sem tudja,
hogy ölének
kicsi füveséből
szikrázik

a tenger sója.