Ismered a bozótok szarvasrőtjét?
Mikor üveges a hó és kiütéses,
s megőszült, fekélyes kentaur hanyatlik
a titokzatos, szagos fenyők alá.
S mint vérző zsebkendő, hull le a levél.
S a völgyben az alkonyat szemfehér-sárga.
Fölnyúlik benne a szív láthatatlanul.
Hajszálerei egy fa ágaiból.
Mintha kimetszette volna valaki
a lüktető érszövevény érző húsát:
az ág a vak szemhomályt görcsösen fogja.
A lomb helye üres kehely – de mi dobog?
Távol egy kocsi hajszál-kerekei
a hajszál-lábú lóval – utol se érnéd.
Hát csak nézed, hogy feljő egyetlen csillag,
s hozzá van kötve a cérna szekérrúd.