A hegy oldalán rózsafa nyílik.
Nem kéri senki. Nem nyílik senkinek.
A korai bimbó korán lehervad.
Feje korán hanyatlik. Ki érti meg?
Csak a hervadás napjai a hosszúk.
A tüskék húsosodnak a fej alatt.
És nehezen, és rozsdásodva fordul,
megvakult szemmel, hol lebukik a Nap.
Mézes-szakállú kertész nem nézi őt.
Nem ing, mint kerti szélben. Védekezik.
Gőgös, színarany csúcsú rózsa belül.
Ki tudja, míg karóvá feketedik?