A kocsma tengerfenekéről
halfarkú puha asszonylények,
mint korsókból kinőtt óriás
buborék, bozontos mellet érnek.

Labdáznak a vad mosolyokkal.
S az első szénhordó már érzi:
korsója sárga öblében ül
s hajat bont, akiért ő vérzik.

Sörszínű szikrás hajfonatán
észbontó vízhullám most készül.
S a kocsma szétfalcolt asztalán
szirénölben alszik el végül.