Itt jártam mindennél korábban
a város alatti szobákban.

A múltak alatti múltban itt
a kesztyűtlenített csend lakik.

A ruhátlanított félelem.
Itt járt a defloreált jelen,

s ölbe kivánkozó ládikád,
jövő, itt őrzi az alvilág.

Itt folyt leruhátlanításom.
Nézem, ami maradt, mint rácsom.

Hiába nézek ketrecembe,
az űr néz csak az űrrel szembe.

Gyerekfejjel tértem be ide?
Mikor a börtön pincéibe?

Vagy, hogy szamaragolni hagytam
szép Jézuska-fiam a dalban.