Alvó

Mikor a muzsika este odazárt magához
s a gépszobában a nehéz szagú gépek
köldöklámpája sugárzott csupán,
hazavittek a hegedűk, s a kürtök
kutyamancsa megkaparta ajtód.
Két ütőszerszám felébresztett,
felültél a sötétben,
azt hitted, váratlan megérkeztem.
– Csak nincs valami baj? – megtapogattál.
Mint két tétel közt a várakozás,
olyan volt, amíg elaludtál
kitakart vállal, félmosollyal.
Olyan voltál, mint egy
könyökben elhajolt üvegház
az éjbe mosódott kertben:
derengő belső fénybe vont
a meleg álom.