Ha
(mintha gyermekanyakéz ütne
a csibész fenekére újból)
kinyúl egy gyönge kéz a szélből,
kinek nem csordul a nyála,
aki az anyatest jászolában
valaha álomra hajthatta kölyökfejét?

Összezárt öklét feje fölé emelve, ha fázik,
imbolyog a hegykoszorúkon,
imbolyog fenyők szárnyai alatt,
az anyahónalj aranyvályút keresi Cs. T.

Egy fiú meg egy lány két végén megkapja,
lesz kezükben háló,
pávafarkú lepke,
leterítik fűre,
sárga selyemhúrok siklanak a fűben,
lesz belőle hárfa,
homlokát rászorítja Föld, Ég,
fölkapják a fűből,
ott a sárga húrok
vérpiros kendővé szövődnek a szélben,
dögszívű kalóznők föltűzik hajókra,
belebugyolálnak vágóhíd-keblet,
tenger malachadától megszopott sziklák
Cs. T.-ből lila karikát csinálnak,
s ha tengerparti eső
függönyszoknyában táncol a kő közt,
megmossa a vékony, farkas fogú fickó
elvadult parkban
málló villa
arcát.