Ha hullámok forrósodnak,
köréd forrnak, mint a láva,
apró füled lótuszklipsze
látom, olvad belemártva.

Gerincre kap a gőzlő víz:
fekete lószügyű tűz,
hasonlítasz hátán hullám-
dobálta üres gyűszűhöz.

Sodródsz fakókék saroglyán,
rajtad a művirág sikolt
(egyetlen – tigrismozgású
testeden – fehér, ami volt.)

Fekete a szád pirosa,
emlő-csengőid feketék,
mézes fullánkú csecseid
(füstmaradék, ránckeverék) –

feketék voltak útjaid,
barnák, mint az alvadt bíbor.
Merőleges nap ver merőn.
Olyan, mint a megtelt sírbolt.