Édes. Sűrű. Egészen sárga,
mint falun a vaj.
A zizzenő lágy női ingen
zavartan bíbelődsz foltjaival.
Hogy megvékonyult a bőröd is!
S nyakszirten a haj
és szép és sűrű szemöldököd
sűrű tejből nőtt ki indáival.
S a szemhéjad most azért feszes,
mint a szobrokon,
mert finom árnyú szemed tejjel
teli, ha pillantásod felfogom.
Az ajak duzzadt állatkái
tejjel laktak jól.
Most alvó szuszogásuk hallom
e betelt szerelem csókjaiból.
Combod szára most tejtől duzzad,
mint Léger képén
a gumi- s kályhacső-tagú nők –
nem láttalak ilyen szépnek rég én!
Ó, te eleven kincseskamra,
gyermekem anyja,
sűrű, sárga tejjel szent edény,
Mária-Anna.