Ez is strand – magnómuzsikából, hosszan
az ég partján. Ahogy a csónak csusszan,

eloldódik már a fák kék korongja,
s mintha evező szíved ott bolyongna,

a tested fénytelenséggel megtelik.
Ez is strand! Csöndszínű hold száll reggelig,

mint part közelében elhúzó hajó,
és megfejthetetlen jeleket adó

sugárzása gyümölcsöt érlel: békét.
Nézd az utolsó lámpa fényszegélyét:

ez is strand… Vagy két ember nem közösség?
Mint karóra rózsát, hozzám kötözték

lelked. Nézlek. S ez jut eszembe rólad:
a sötét táj olyan, mint az alvó vad.