Csendélet

Hűvös rőtszegélyű foltokkal a nap
kirakta díványom körül a falat.
Kicsit fakó – egy kicsit tréfa csak:
ringok halványrőt gyümölcsei alatt.

Nem először ringok! Mind édesebbek,
mint a kéklő hús-vér szilvák lehetnek!
Buborékfújó gyereknek felejtett
gondolataimra fénylőn lebegnek.

Amíg az ajtó megint nyílik, s Ő lép
helyetekbe szép, napból való körték,
hogy vágyódó arcom ráncát-redőjét
gerezdnyi ujjai újból befödjék.