Fehér a föld reggel, ijedtében sápadt.
Ágak zúzmarásan kihűlt tündérlábak.
Szép csípőjük, keblük még kereket oldott,
varjú cipel csendet, nyílnak a fagyboltok.

Csigolyánk közé csen hószínű nyilallást,
cserepe szánkon át negyven fokos parázst,
fázik a rossz idő – ó, mi is didergünk,
hólyagos lázú tél kiverte a lelkünk.