Ébred kedvesem s piros selyemsüvegben
a hólyagos ablakot ahogy megnyitná,
szép, vakító sárkányok pukkadnak széjjel,
s kezem tűlevelű nevetést hajít rá.
A téli éj zöldell, mint fiatal falomb.
Jégcsap pengéjén sikos muzsika zöldül.
S mint fiú ezüst furulyáján egy galamb,
faun-nyulánk, víg fenyőszál mielénk ül.
Inog a ház. Mint a levél, nő a cserép.
Ó, már egy-egy tobozos ág is látható!
Mint sülő kukorica, úgy pattog, nyílik,
s csillagaival a fenyőre száll a hó.