Fehérek vagyunk, mint a csontok.
Fehérek lettünk, mint a sebhely.
Jaj, puha rácsok,
lágy priccs, ritka pokróc!
Meleg magány, hizlaló éhség!
Meszes kitaszítottság,
fenevadság,
falak, falak, falak,
hogy összetépték…
Kőkockáid hogy összetépték!
Nem ülhetek a heggyel szemközt.
Nem várhatok. Reggel van.
Kihűlt csúfság. Jégsövények.
Volt barátok sárkányárnya.
Egy alázatos törött székláb
emlékszik, hogy zászlólyukba
Attila lép a Klauzál téren,*
fehér lepedőben. Golyókkal.
Megszabadultan.
Reggel van.
Jaj, puha rácsok,
lágy priccs, szita pokróc!
Vakok végtelenje.
Hűl a szabadság.
Reggel van.

* Attila lép a Klauzál téren (jegyzet)