Elaludni künn a tengeren – nem tudod, mi az!
A karodon, a melleden elömlik valami paradicsomi gaz.

A világűri ezüst hull, bőrödön vitorláz,
a hold még félig-nyílt szemedbe fordul,
légkerekű hordó, kidől, leforráz.

A csillag lándzsája átszúr, bekerít, álmodhoz szorít,
függeszt, mint szikrázó semmi közepén elakadt kocsit.

Ha láthatnád magadat az óriás magason! Kiborult
selyemhuzatú fülkédet s cincogó rugóját.
– A szélnek eredt csöpp női fenék homorulatára,
amint néma jeleik szél, fény és pára róják.