Kivetettem magamból a tengert.
Most aztán kivetett magából a tenger.

Vasmarka hurokja majd’ megfujtott.
Most aztán megfojt, hogy nincs nyakamon hurkod.

Vastüdő, kínzó – s egyedül óvó!
Most aztán halnék, hogy nem vagy vaskoporsó.

Börtön és korlát – s csak így volt élet.
Hova lett markában elhitt repülésed,

Szabadság, szép fantom, rőt koporsón?!
Tenger! Ha vas-árad mosná simára torzóm…