Az elsüllyedt hajókból város támadt.
Tréfából hordták egy helyre a szörnyek
mind a lusta roncsot, vasmacskát s följebb,
lenge korláton akadt koponyámat?!…

Most utcái vannak, s éjszaka sápadt
villódzás jelzi: száll, s villamos csönget.
A víz üvegkockái meg sem törnek,
bongnak, amíg a furcsa utazás tart.

De éjfél után lassúdan meglazul
s a süllyedt város hangjaira hull
pár tégla a tenger kék tömegéből.

Már látni az eget! – S egy alvó állat,
bár kristállyá álmodta magát, szárnyat
talál testén, és ő is fölfelé tör.